Csak tájékoztató jellegű ismertető, terjedelménél fogva nem teljes körű és nem minősül tanácsadásnak.
Az öröklés az ember vagyonában bekövetkező jogutódlás halála esetén. Az öröklés joga emberi alapjog, melynek bármilyen korlátozása alkotmányos jogot sért.
Akkor kerül sor a törvényes öröklésre, ha az örökhagyónak nincs végakarata (végrendelete), vagy az nem rendelkezik mindenről, ami a halál pillanatában az örökhagyó tulajdonát képezi. Törvényes örökösök a következő sorrend szerint: 1. az örökhagyó leszármazója, 2. leszármazó hiányában a házastárs; 3. ha egyik sincs, akkor a szülők, 4. szülők hiányában a nagyszülők, 5. nagyszülők hiányában azok leszármazói, 6. ezek hiányában a távolabbi felmenő rokonok. Ha a rokoni körben örökös nincs, az örökös az állam.
Sajátos öröklési eset az ági öröklés. Erre akkor kerül sor, ha a törvényes örökös nem leszármazó. Ilyenkor az a vagyontárgy, amely öröklés vagy ingyenes juttatás útján került a hagyatékba, visszaszáll azokra a felmenő, illetve oldalági rokonokra, akiknek ágáról az örökhagyó azt örökölte vagy ingyenesen kapta.
A túlélő házastársnak a törvény özvegyi jogot biztosít, vagyis örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amit nem ő örököl. Ez a joga megszűnik, ha új házasságot köt. A haszonélvezet korlátozását kérhetik az örökhagyó leszármazói, de a korlátozáskor figyelemmel kell lenni a házastárs szükségleteire, az örökölt vagyontárgyakra, saját vagyonára és jövedelmére is. Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a haszonélvezeti jog megváltását, de az nem terjedhet ki a házastárs által lakott lakásra, a használt berendezési és felszerelési tárgyakra.
Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyikük köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette, feltéve, hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást az ún. osztályrabocsátás kötelezettségével adta. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ingyenes adományban részesített leszármazó ezen adomány értékével csökkentett részt kap a hagyatékból. A szokásos mértékű ajándékokat valamint a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartást akkor sem kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte. Az osztályrabocsátás a törvényes öröklés kísérője; végintézkedés alapján öröklő leszármazónak nincs osztályrabocsátási kötelezettsége. Másrészt a törvény az osztályrabocsátást a leszármazókra korlátozza; a leszármazó hozzátartozójának (pl. házastársának) adott ingyenes adományt a leszármazónak nem kell osztályra bocsátania. Amennyiben azonban a leszármazó kiesik az öröklésből, akkor az ő leszármazója köteles osztályra bocsátani az örökhagyótól a kiesett felmenője által kapott ingyenes adományt.
Végintézkedésen alapuló öröklés
Az örökhagyó halála esetére vagyonáról vagy annak egy részéről végrendelettel rendelkezhet. Ez a jog nem zárható ki és nem korlátozható. Végrendelkezni csak személyesen lehet.
Örökös az, akinek az örökhagyó az egész hagyatékát vagy annak meghatározott hányadát juttatja. Arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, ún. helyettes örökös is nevezhető.
Az örökhagyó törvényes örökösét kizárhatja az öröklésből ilyen tartalmú írásos nyilatkozattal, vagy úgy, hogy örökösévé más személyt nevez. A kizárást indokolni nem kell.
Míg a kizárás a kötelesrészre jogosultakat e részükből nem rekesztheti ki, addig a kitagadás igen. Ugyanis az örökhagyó a törvényben felsorolt konkrét okok esetén, ezen okokra hivatkozva végrendeletében a kötelesrészből is kirekesztheti a törvényes örököseit. A kitagadás csak az örökhagyó által megjelölt személyekre vonatkozik, vagyis a kitagadott/kizárt személy leszármazója ettől függetlenül örökölhet.
Hagyományosnak nevezzük azt, aki végakarat folytán egyes vagyontárgyakra vagy az örököstől követelhető vagyoni szolgáltatásokra válik jogosulttá. Meghagyásnak nevezzük azt az esetet, amikor az örökhagyó az örököst a hagyaték terhére kötelezettséggel terheli.
A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága
A végrendelet érvénytelen, ha alakilag hibás, illetve ha a végrendelet megalkotásakor az örökhagyó olyan állapotban volt, hogy nem volt meg a szabad végrendelkezési képessége (pl. cselekvőképesség hiányában vagy külső ráhatás folytán).
A végrendelet hatálytalanságát olyan körülmény okozhatja, amely a végrendelet megalkotása után beálló valamely okból következik be, s ami kizárja a végrendelet érvényesülését.
A kötelesrész
A kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóját, házastársát és szülőjét, ha végrendelet folytán nem ők örökölnek vagy kevesebbet örökölnek, mint a kötelesrész törvényes mértéke. A kötelesrész mértéke a törvényes örökrész fele. Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó az ok megjelölésével kitagadott. Azt sem illeti meg a kötelesrész, akivel szemben ún. kiesési ok áll fenn. Így kiesik az öröklésből, aki az örökhagyót nem éli túl; aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg (pl. az öröklés megnyílásakor különélő házastárs); aki az öröklésre érdemtelen; aki lemondott az öröklésről és aki az örökséget visszautasította. Érdemtelen az öröklésre, aki az örökhagyó életére tört; aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte; továbbá az, aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. Az öröklésről lemondani csak az örökhagyó életében lehet, mégpedig az örökhagyóval kötött írásbeli szerződéssel. Erre akár ingyenesen, akár ellenérték fejében sor kerülhet és a lemondás vonatkozhat akár a várható örökrész egy részére is. Az örökség visszautasítása ezzel szemben az öröklés megnyílta után az örökös által tett egyoldalú nyilatkozat, amely szóban is érvényes. Fő szabályként a visszautasítás csak az egész örökrészre vonatkozhat, és nem lehet visszavonni. Meghatározott személy javára – a lemondással ellentétben – nem lehet visszautasítani az örökséget.
Az öröklés jogi hatásai
Az örökléssel az örökhagyó tartozásai is átszállnak az örökösre, aki ezért a rá szállt vagyon értéke erejéig felel. Az örökölt vagyon értékét csökkentik a temetés költségei, a hagyatéki eljárás költségei és az örökhagyó hitelezőinek követelései ebben a rangsorban. Ami ezek után marad, az a tiszta hagyaték, ami magába foglalja a kötelesrészt, a hagyományt és a meghagyást is.
A hagyatéki eljárás
A hagyatéki eljárás szükségszerű előzménye a hagyaték leltározása, amely ingatlan esetében minden esetben kötelező, ingó hagyaték esetén csak a törvényben meghatározott esetekben.
Az eljárás az illetékes közjegyző előtt zajlik, aki vizsgálja az örökösök személyét, jogosultságukat, annak mértékét és a hagyatékkal kapcsolatos vitákat. A közjegyző az örökös számára kérelemre öröklési bizonyítványt állít ki, melyben tanúsítja az örökösi minőséget. A hagyaték átadásáról végzéssel határoz. A végzés ellen mindenki, akire nézve sérelmes rendelkezést tartalmaz, tizenöt napon belül fellebbezést nyújthat be. A kellő időben beadott fellebbezés esetén a végzés nem hajtható végre. A fellebbezés elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.
Az öröklési illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg. A törvény meghatározza az illetékmentesség eseteit, illetve azokat az eseteket, amikor kedvezményes illetéket kell fizetni.
A hagyatéki eljárás és az annak során hozott hagyatékátadó végzés csak az öröklés közhitelű tanúsítására szolgál, deklaratív hatályú, azaz tulajdonjogot nem keletkeztet. Hagyaték tárgyai felett ugyanis az örökös a halál pillanatában szerez tulajdonjogot, ingatlanok esetében anélkül is, hogy ezt a jogot az ingatlan-nyílvántartásba bejegyeznék.
